A kvalifikációs alapszakasz 7. fordulójában a Nagyszénás csapatához látogattunk. Az elmúlt években, legyen idegenbeli, vagy otthoni, bajnoki, esetleg kupameccs, kivétel nélkül a mi sikerünket hozta a két csapat összecsapása. Általában több góllal sikerült abszolválni a két csapat közötti különbséget, de intő jelként, egy éve már csak egyetlen találattal voltunk jobbak a házigazdánál.
72. perc: Takács kapott labdát a jobb oldali partvonalnál, több védőnket maga mögött hagyva befelé tört, majd 16 méterről kilőtte a bal alsó sarkot. 1-0.
Esélyeshez méltóan kezdtük a találkozót, több nagy lehetőséget hagytunk kihasználatlanul, sorrendben Viczián, Zima, Styecz, majd Simon sem tudott túljárni a hazai hálóőr eszén. Ezek mindegyike magában hordozta a gól lehetőségét, ami még önmagában nem lenne nagy probléma, de mint a későbbiekben kiderült ezek eltékozlása nagyban hozzájárult a meccs számunkra negatív végkimeneteléhez. Idővel a hazaiak is el-el jutottak a kapunkig, de talán Kasiknak egyszer kellett bemutatnia tudását. A félidő harmadik harmadára eltűnt a fölényünk, ekkora kiegyenlítetté vált a játék, a gól nélküli állás viszont nem változott a játékrész végére. Az elmúlt meccseken kivétel nélkül a második félidőben sikerült sebességet váltanunk, idővel szinte mindig az aktuális ellenfelünk fölé kerekedtünk, de most hiába vártuk ezt a pillanatot, nem tudtuk megbontani a szívósan védekező hazai csapat hátsó alakzatát, mondjuk ehhez fölényt kellet volna kiharcolnunk a középpályán, de a szénási csapat mozgékony, hasonló csapatrésze erről nem akart tudomást venni, és lelkes játékukkal nem hagytak kibontakozni minket. Mivel egyik csapat sem tudott a másik fölé kerekedni, érezhető volt, hogy az elmúlt heti találkozóhoz hasonlóan, most is egy gól fogja eldönteni ezt a csatát is. Ezúttal viszont elpártolt mellőlünk a szerencse, és ezt a gól a hazaiak szerezték, bár még lett volna idő kiegyenlíteni, enervált játékunkkal már nem tudtunk újítani, így elszenvedtük első vereségünket ebben a szezonban. A mai meccsen is beigazolódott a futball egyik alaptörvénye, mégpedig az, hogy ha nem rúgod be a helyzeteidet, az ellenfeled majd megteszi, és ezúttal is így lett. Hasonló képességű csapatok küzdelméből az egységesebb csapat benyomását keltő, a győzelmet jobban akaró szénásiak ezúttal megérdemelten tartották otthon a három bajnoki pontot. Következő meccsünket jövő szombaton, hazai környezetben a Mezőkovácsháza ellen vívjuk.
Nagyszénás SE – Szarvasi FC ‘1905’ 1-0 (0-0)
Nagyszénás, Sportpálya – 350 néző. Játékvezető: Mezei Máté (Belanka Zs., Kovács A.)
Nagyszénás: Magony G. – Godár Gy., Zábrák Z., Takács M., Libor G. (Simon L.), Kukovecz D., Juhász N., Vajgely Gy., Vili M. (Szilágyi H.), Nagy Sz. D. (Pásztor D.), Márk Á.
Technikai vezető: Tasi Róbert
Szarvas: Kasik V. – Bakró G. (Klimaj Z.), Bány B., Polonszki P., Deli L., Zima D., Furár R., Kriska N. (Varga I.), Simon R. (Szikora M.), Viczián F., Styecz M.
Vezetőedző: ifj. Somogyi János
Gólszerző: Takács M. 72′
Edzői nyilatkozatok:
Tasi Róbert: – Igazi csapatként sikerült győzelemmel zárnunk a rangadót. Az első félidőben a biztonságra játszottunk, a második viszont teljes egészében a miénk volt. Elismerésem a csapatnak!
ifj. Somogyi János: – Az első félidő után a másodikban érthetetlenül visszaesett a játékunk. Egy igazi egygólos mérkőzésen a hazai csapat rúgta be a mindent eldöntő gólt.
A találkozó videós összefoglalója:
Tudósítás: Furár Tibor
Fotók: Kovács Bence
Videó: Furár Adrienn
